Ketten - Szórakozóhely

Ketten - 299.old.

Március 18., péntek

(...)
És megérkeztünk a szórakozóhelyre. Ami áááá, de nem tetszett. Sötét, levegőtlen, zsúfolt és nem túl tiszta. Nem akarok kényeskedni, vagy ilyesmi, de akkor is.
- Hát, itt vagyunk - néztem Kingára, aki levette a kabátját, a karjára akasztotta, és sorban elkérte a miénket is, hogy együtt adjuk be a ruhatárba.
- Látod, ez egészen biztos - forgolódott.
- Szar a zene - közölte Ricsi, és félretolt egy gyereket, hogy odaférjen hozzánk.
- Tömeg van - feszengett Virág.
- Ne rinyáljatok már! Érezzétek jól magatokat! - vihogta Móni, és a szájában lógó cigit egy idegen srác gyújtotta meg neki.
- Ha ma nem fulladok meg, akkor soha. Sajnálom a tüdőm, hogy idehoztam - morogta Kinga.
- Elkísérlek a ruhatárba - indultam utána, de Cortez továbbra is fogta a kezem. - Csak a ruhatárba megyek Kingával - mondtam, jelezve, hogy "minden oké, nem kell komolyan fognia a kezem egész este".
Átnyomultunk a tömegen, megkerestük a ruhatárat, és nagy lendülettel feldobtuk a pultra a dzsekiket. A bilétákat a zsebünkbe mélyesztettük, és indultunk vissza a többiekhez. Akik nem ott voltak, ahol hagytuk őket, hanem egy félreeső helyen ácsorogtak, és az őrült lármában próbálták megérteni egymást.
- Tessék. Kóla - nyomott Cortez a kezembe egy üveges kólát.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, aztán elé állva nekidöntöttem a fejem a vállának, ő meg fél kézzel átölelte a derekam.
- Kicsi ez a hely - csóválta a fejét Virág, aki továbbra sem tudott felengedni, mert nem érezte jól magát a tömegben.
- Emó, ha nem bírod, szólj, és kimegyünk - kiáltotta neki Ricsi.
- Oki - bólintott, afféle "még elvagyok egy darabig" arckifejezéssel.
Egy társaság nyomult el mellettünk, de közben megrekedtek, mert megálltak előttük, úgyhogy ők sem tudtak haladni. Így égett ki a kardigánom ujja. Aztán sikerült megindulniuk, és nagy lendülettel elhúztak mellettünk. Így került a gatyámra egy korsó sör. Éljen a kulturált szórakozás.
- Jól vagy? - dulakodta oda magát hozzám Kinga.
- Tiszta sör a gatyám - simítottam végig a combomon, aztán fintorogva a nedves tenyeremre néztem. - Van egy zsepid?
- Kend belém - nyújtotta Ricsi a karját, mire felröhögtem.
- Dehogy.
- Komolyan mondom.
- Nyugodtan - erősködött Cortez is. - Igénytelenül menőbb.
Röhögve beletöröltem a kezem Ricsi pulcsijába, aki bólintott. Komolyan gondolta. Hát, köszönöm, mert nem találtam zsepit.
- Dave-ék merre vannak? - kapkodtam a fejem.
- A másik teremben szeletelnek valami idegtépő zenére - közölte Zsolti.
- Klassz - bólintottam.
(...)
- Engem kicsit deprimál ez a hely - néztem körbe feszengve.
- Ren, pedig idevaló vagy. Itt sokan használnak ilyen szavakat - röhögött Ricsi, Cortez meg inkább nem mondott rám semmit, csak szorosabban átölelte a derekam, és belepuszilt a hajamba.
- Á, itt vagytok? - állt meg mellettünk Dave. Szakadt róla a víz.
- Basszus, te úsztál? - nézett rá Zsolti értetlenül.
- Nem, csak levegőtlenség van bent.
- Akkor ne menj be - tanácsolta Cortez.
- Igen, szerintem is elég volt - bólogatott Dave.
- Fél óra? Fél óra alatt kitomboltad magad? Ezért jöttünk ide? - hüledezett Kinga.
- Tulajdonképpen - törölte le a homlokát Dave - én ezt egyáltalán nem élvezem.
- Te most szívatsz? - kérdezte Ricsi.
- Jó, elnézést. Azt hittem, jópofa lesz. Nem az. izzadt emberek értek hozzám. Bőrgyógyászhoz kell mennem. Most.
- Péntek este van. Örülök, hogy rajtad most jött ki a hipochondria, Virágon pedig a klausztrofóbia - állapítottam meg. Egy zsúfolt, fülledt, tömeggel teli helyen mindkét eset szerencsés.
A következő pillanatban egy srác megállt mellettünk (totál be volt nyomva), és vigyorogva felemelt egy pohár... valamit.
- Egészségetekre! - üvöltötte. Fogalmunk sincs, ki volt az.
- Jó, persze, neked is - nyúlt előre Cortez, és a srác vállát megragadva megfordította, hogy "örüljön tovább másoknak". Igazából annyira részeg volt, hogy azt sem tudta, hogy tett egy 180 fokos fordulatot, lazán beszélt tovább egy másik csapatnak.
- Hé, ki jön velem, hogy vegyünk valamit inni? - kérdezte Macu, aki hirtelen felbukkant mellettünk.
- Én - tette fel a kezét Kinga. Nem tudom, miért jelentkezett, valószínű, ő sose lazít.
- Én is - mondtam.
- Hallod, kiviszem Emót a levegőre, mert lefehéredett - szólt Ricsi.
- Jól vagy? Vegyek neked valamit inni? - hajoltam le Virág elé, aki tényleg sápadt volt, és annyira kiszáradt a szája, hogy tiszta fehér színű volt.
- ijjj, nem, csak levegő kéne - motyogta.
- Na, gyere - ragadta meg Ricsi a karját, és utat törve a tömegben, kifelé rángatta Virágot.
- Mindjárt jövünk, hozunk inni - szóltam Corteznek, és ott hagytam Dave-vel és Zsoltival.
(...)
Hallod! - kiáltott valaki a hátam mögül. Macu tovább beszélgetett velünk a hajáról, amikor megint hallottam, hogy valaki kiabál, úgyhogy megfordultam.
- Igen, te. Szólj a sárgának, hogy neki ugatok! - üvöltötte nekem egy srác, mire döbbenten megráztam a fejem.
- Tessék? - kérdeztem, mert abszolút nem értettem, hogy mi van. A fiú egyébként egy hatfős társaságban állt, és nem voltak józanok.
- Jól hallottad. Küldd ide a sárgát!
- Milyen mit? - néztem Kingára értetlenül. Kinga szeme akkor már tikkelt, és csípőre tett kézzel tett egy lépést a társaság felé.
- Ne haragudj, de "sárga" alatt a barátomat értetted? - kérdezte "mindjárt ordítok" hangsúllyal, amit én már elég jól ismertem, új "barátaink" azonban nem.
- Ja, a kínai. Sárga. Ferdeszemű.
- Bocs, de japán származású vagyok - helyesbített Macu félénken.
- Rohadtul nem érdekel! Hogy mersz elém állni a sorba, te sárga kutya? - szólt rá dühösen a provokáló tag, mire Macu elhallgatott, én pedig ösztönösen elé álltam, mintha csak el tudna bújni mögöttem, vagy ilyesmi.
- Tudod, mindig megmosolyogtat az emberi butaság. Akik a határait keresik, azoknak szívesen bemutatnálak, mert te vagy az élő példa arra, hogy az emberi butaság határtalan. Gratulálok, ez egyébként nem semmi teljesítmény - bólogatott Kinga tettetett elismeréssel.
- Mi a francot magyarázol? - förmedt rá a fiú, akinek a haverjai továbbra is Macut fürkészték. Akkor, ott tényleg azt hittem, hogy pillanatokon belül agyonverik.
- Bőrszín és származás alapján megítélni valakit? Óriási teljesítmény. Bravó - tapsolt Kinga kettőt, én pedig éreztem, hogy kezdi túlfeszíteni a húrt.
- Inkább csak menjünk - mondtam kétségbeesve.
- Nem, nem - rángatta ki a karját a szorításomból, és még egy lépéssel közelebb lépett a társasághoz. - Te ilyen vizuális alkat vagy? Látsz valakit és elítéled? - tette csípőre a kezét Kinga. - Tudod, milyen, ha első látásra véleményt alkotnak rólad? Na, figyelj! Kinga szeme szikrát szórt. - Körülbelül százhetvennégy centi magas, hetvenöt-nyolcvan kilogramm súlyú, világos bőrű, középbarna hajú fiú vagy. A röhögésedből ítélve rosszak a fogaid, aminek köze lehet ahhoz, hogy most is savanyú sörszagot árasztasz. Az öltözéked márkásnak tűnik, de te csak azt hiszed, hogy nem tudja mindenki, hogy replika, ráadásul nem is az igényes fajta. A fejeden lévő zselé láttatni engedi, hogy ritka a hajad és hamar fogsz kopaszodni. Talán ez genetika. A tekinteted arról árulkodik, hogy erősen illuminált állapotban vagy, nem keveset ittál ma este, ami csak még nevetségesebbé teszi a fellépésed. Megszólalásod és véleményed pedig ezeknél bőven többet árul el rólad. Összességében, első hallásra és látásra te egy kisebbségi komplexusokkal küzdő, unintelligens, rasszista elvekkel rendelkező fiatal vagy, aki a saját kudarcát rávetíti a világra, mert nem képes szembenézni vele - fejezte be Kinga, én pedig lesütöttem a szemem. Tudtam, ha a társaság megérti, mit mondott, elszabadul a pokol. - Nos. Ilyen érzés, ha az embert első látásra elítélik. Ha a barátom sárgának tűnik, akkor te olyannak, amilyennek elmondtalak. Mindkettő igaz. Csak az ő esetében külsőségekről van szó, amin egy normál gondolkodású ember abszolút nem akad fenn, a te esetedben viszont komplexebb a dolog. Ez van - tárta szét a karját Kinga.
- Azta - motyogta Macu. Benne ekkor tudatosultak a hallottak. A srác Kingával szemben állt, meg-megremegett a szemhéja, és láttam, hogy ökölbe szorítja a kezét. Ezt Kinga is azonnal észrevette, és gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Ha tetézni szeretnéd, akkor emelj kezet egy lányra. Bátran. Na - röhögte ki, és annyira gúnyos volt, hogy már én éreztem magam kínosan. A srác keze elernyedt, és mondott valamit, ami igazán csúnya, úgyhogy nem írom le. Kinga nem reagált rá, csak megragadta Macu karját, és miközben maga előtt tolta (nehogy bántódása essen hátulról), elindultunk vissza Cortezékhez.
- Menjünk innen. Elég volt - mondta Kinga, és Zsolti kezébe nyomta a szénsavmentes ásványvizet.
- Hozzuk a kabátokat - biccentett Cortez, és Kingával együtt elment, én pedig Zsoltival és Macuval a kijárat felé igyekeztem.
A szabadba érve éreztem, hogy mennyire fülledt volt a levegő odabenn. Virág és Ricsi az épület oldalában ácsorogtak, amint észrevettek minket, odasiettek hozzánk.
- Megyünk - mondtam.
- Vííí, de jó. Utálom ezt a helyet - bólintott Virág, és Ricsi vállára hajtotta a fejét.
- Én is - felelte Macu.
- Én is - intettem.
- Te, Zsolti! Kinga őrületes - szólt Macu.
- Mer'? - kérdezte Zsolti.
- Simán szembeszállt hat fiúval, akik lesárgáztak engem - mondta.
- Muhahahaha! - röhögött fel Zsolti. - De akkor is. Sárga? Kinek jut eszébe ekkora baromság?
- Sajnos sok mindenkinek - mondtam, és bátorítóan Macura mosolyogtam, aki kedvesen visszamosolygott.
Cortez és Kinga jöttek ki, és szétosztották a kabátokat.
- Halljátok - vakarta meg az állát ricsi -, van arra esély, hogy a részeg, beszólós társaság lassan megérti, amit Kinga mondott?
- Előfordulhat - bólintottam.
- Akkor húzzunk innen, mielőtt betörik a fejünket!
- Elérjük? - nézte Cortez a nyitott ajtóval álló villamost, ami a piros lámpánál várakozott.
- El. Futás! - indult meg Kinga, aztán mindannyian rohanni kezdtünk.
Szinte felestünk a villamosra, ami Zsolti mögött csukódott be. Vagyis inkább odacsukta a kabátját.
- Húzd! - kapta el Kinga, és teljes erejével cibálni kezdte, végül kiszabadult, és mindketten elveszítették az egyensúlyukat. Óriási röhögés hangzott fel, a többi utas pedig kérdőn forgolódott hátrafelé, hogy mit művelünk.
(...)
(Zsoltiék garázsában)
- Hogy egyeseknek mi jó abban, ha öntudatlanra isszák magukat és részegen fetrengenek! Szánalmas - forgatta a szemét Kinga. És ebben egyébként mindannyian egyetértettünk. Jó, Andris és Robi vihogtak, hogy ők "imádnak piálni", de pár sörön kívül még ők sem nagyon találkoztak alkohollal.
Igazából tökre belemerültünk a témába, mindannyian érveltünk kicsit, hogy miért nem motivál minket a "kamaszos züllés". Cortez indoka első osztályú volt, ő Amerikában nőtt fel, ott nem divat tizenévesen berúgni (legalábbis az ő ismeretségi körében), ráadásul még három évig nem is nagykorú ott, úgyhogy az ő felfogása ilyen szempontból elég "amcsis". Kinga, aki határozottan és teljes meggyőződéssel küzd a családon belüli erőszak ellen, azt magyarázta, hogy éppen elég családban probléma, ha a szülő iszik, legalább a fiatalok lehetnének normálisak. Ő száz százalékig absztinens. Zsolti azon vihogott, hogy ő "pia nélkül is überjó fej". :) Ricsi úgy érzi, neki józanul kell vigyáznia Virágra, mert néha így is nehéz, hát még, ha nem lenne tudatánál. Dave és Macu nem látják értelmét, én meg csak megvontam a vállam, és közöltem, én "nyomi" vagyok, nem iszom. Ezen mindannyian felröhögtünk.
- Én biztos, hogy soha többet - tette fel a kezét végül Virág, és fintorogva elhúzta a száját.
- Soha többet? Mi az, nyomtál már be? - röhögte ki Zsolti.
Virág kínosan körbenézett, aztán megvonta a vállát.
- Ühüm. Még tizedikben. És fúúú, soha nem voltam még annyira rosszul...
- Váá, hánytál is? - kérdezte vihogva Andris.
- Ühüm - bólogatott Virág, és látszott rajta, nem büszke magára. Mindannyian pontosan tudtuk, hogy ez akkor történhetett, amikor Doriánnal és a barátaival lógott. Nos, azokra az időkre senki nem emlékszik vissza szívesen.
- Ezért még egyszer lefejelem azt a szemetet - idegeskedett Ricsi.
- Már megtörtént - mosolyogtam rá, emlékeztetve, hogy a "Dorián-ügyet" már lerendezte.
- Ezért kettő jár - vágta rá Ricsi. Hát, van, aki nem felejt és bocsát meg egykönnyen. Ricsi ilyen. Tulajdonképpen a világon szinte mindennel kapcsolatban közömbös, de ha Virágról van szó, akkor ugrik. És attól függetlenül, hogy ilyenkor elég ijesztő, azért ez iszonyat nagy igazolás Virág felé. Szörnyen összetartoznak.
(...)