Ketten - PS

Ketten - 355.old.

Április 7., csütörtök

(...)
Még nem voltam teljesen kész a házimmal, amikor Cortez átjött, úgyhogy mondtam, hogy kicsit foglalja el magát, amíg végzek. Nos, gondoltam, addig netezik, vagy ilyesmi, de mivel nála volt a PS (???), beüzemelte és játszott. Hogy miért hordja ezt át hozzám rendszeresen, azt nem tudom, de tényleg elvan vele. Annyira, hogy amikor befejeztem a bioszházit (nemcsak a sajátomat, hanem végül is mindenkiét), még mindig játszott.
- Ebben mi a jó? - kérdeztem, a babzsák fotelemre huppanva, Móra Ferenc Aranykoporsóját fellapozva.
- Mármint a játékban? - nézett rám egy pillanatra.
- Aha - bólintottam. Még csak azt sem lehet mondani, hogy ez olyan fiús dolog, mert Virág is képes éjszakákat végigjátszani.
- Tessék - nyújtotta felém.
- Ööö. Nem, köszi. Azt se tudom, mit kell nyomni.
- Gondold végig, hogy azok közül, akiket ismersz, kik játszanak vele. Szerinted nehéz megtanulni? - kérdezte mosolyogva, én meg elnevettem magam. Jó, ebben van valami.
- Hát, jó - tettem félre a könyvem. - Mivel játszunk?
- Mivel szeretnél? - húzta magához a táskáját, és kivett belőle pár játékot.
Valami autósra böktem rá, fogalmam sincs, miért, talán az volt a legszimpibb. És akkor mondanom sem kell, hogy milyen volt a többi. No comment.
Cortez kábé elmondta, hogy mit nyomjak, de végül azt az instrukciót adta, hogy nyomkodjam, majd ráérzek.
- Mehet? - kérdezte, én meg furán nézegettem a kontrollert a kezemben.
- Igen - bólintottam. - Vagyis várj. Melyik vagyok én? Melyik kocsit kell néznem?
- A zöldet.
- Jó. Melyik a tiéd?
- A fekete.
- És mit csináljak? - kérdeztem, amikor elkezdődött a játék.
- Először is, ne gyere nekem - röhögte el magát, és tök rutinosan nyomkodta azt az izét.
- Bocs. Hol vagyok? - kérdeztem pár pillanat után.
- Az biztos, hogy nem a pályán - nézett a tévére, aztán leállította a PS-t, és odahajolt hozzám, ismét megmutatta, hogy mit nyomjak, aztán adott egy puszit, és mosolyogva megkért arra, hogy "kanyarban kanyarodjak".
- Megpróbálok - bólogattam, Cortez meg tök rendes volt, újraindította a játékot. Párszor. Mondhatni, amíg bele nem jöttem.
Egyébként egész megtetszett ez az autóversenyzős izé, sőt, volt, hogy nem utolsóként értem célba! Olyankor elöntött a büszkeség.
- Ez alapján sose kapsz jogsit - röhögött ki Cortez kábé ezredszerre a délután folyamán.
- Miért? - nyomkodtam a kontrollert, és az erős koncentrálástól folyamatosan a szám szélét harapdáltam.
- Max Angliában. Reni, jobb oldal, ott vezess! - figyelmeztetett sokadszorra.
- Jóó, tudom - mondtam, és mivel nem figyeltem, összetörtem magam, négy másik autóval együtt.
- Reménytelen - nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
- Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok - erősködtem.
- Oké, mutatom, mik vannak - biccentett.
- Azt, azt kérem - mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
- Az egy busz.
- Jó lesz az. Mehet.
Hát, a busszal sem jártam túl jól, és csak remélni tudom, hogy utasok nem voltak rajta, mert akadt néhány kocc. Jó, totálkárosra törtem, de nem az én hibám volt, hanem egy piros kocsié, ami mellettem erősködött. Kopogtak a szobaajtómon, mire mindketten felnéztünk a tévéről. Apu dugta be a fejét.
- Vacsora - mondta, és az arckifejezése nem árult el túl sok jót.
- Mi az? - kérdeztem félve.
- Zöldbabos valami.
- Bah - húztam el a számat, apu pedig megértően bólintott, és érdeklődve Cortezre nézett.
- Cortez, maradsz vacsorára?
- Á, köszönöm, de... - mentegetőzött.
- Mi megértjük - mondta apu, aztán észrevette a kezemben lévő kontrollert, és ösztönösen a tévé felé nézett. Mint egy gyereknek, úgy csillant fel a szeme. Cortez is észrevette, úgyhogy letette a babzsák fotelemre a másik kontrollert.
- Nem, ne! Vidd haza a Playstationt - kérleltem.
- Maradhat, nekem ma már nem kell.
- Nekem sem - tettem fel a kezem. Apu már a tévé előtt álldogált, és a játék menüjét nézegette. Gyanítottam, őt érdekli a dolog.
(...)

|  PS: 5/3 - klassz, mert elvan vele az ember, meg többen játszva vicces, de egyrészt hosszú távon unalmas, másrészt, annyira telik vele az idő, hogy őrület. És én erre sajnálom az időt. Főleg, hogy tíz perce tudtam leküldeni aput, mondván "a gyereknek holnap iskola van". Még duzzogott is, és most ott tartunk, hogy negyed kettő van. Hétköznap. Suliidőben. OMG!!!