Ketten - Bőrkarkötő

Ketten - 194.old.

Február 25., péntek
(Angolóra)

(...)
Cortez a karjára hajtotta a fejét, és felém fordulva "aludt", én meg csendben hallgattam a zenét, és közben a bőr karkötőjét piszkáltam, illetve nézegettem, hogy milyen.
- Tetszik? - kérdezte suttogva, mire zavartan megvontam a vállam.
- Csak megnéztek - legyintettem. Cortez egyetlen mozdulattal levette a csuklójáról, és a kezembe adta, úgyhogy jobban szemügyre vehettem. - Szép - jegyeztem meg.
- Kéred? - mosolyodott el.
- Neem, dehogy - ráztam meg a fejem.
- Neked adom - vonta meg a vállát, és felém nyújtva rákötötte a csuklómra. A karomon lévő bőr karkötőt nézve konkrétan elöntött a boldogság, és hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Ezerszer láttam már rajta, ezerszer néztem, hogy mi az, honnan lehet, mit jelenthet neki. És most egyszerűen levette és odaadta nekem. Woow. :)
Ez tulajdonképpen egy apró gesztus, de iszonyatosan feldobott, és kábé ötpercenként néztem rá a csuklómra. Tőle kaptam! Szünetben mindenképp el akartam újságolni a boldogságom Virágnak és Kingának, úgyhogy bementünk a mosdóba, ahol büszkén tűrtem fel a pulcsim ujját és mutattam meg, hogy "mim van".
- Úúú, ez tök régi, ezer éve hordja. Tényleg neked adta? - vigyorgott Virág.
- Igeeen! - lelkesedtem.
- Nagyszerű. Álljunk körbe egy gusztustalan bőr karkötőt, és ujjongjunk, amiért most már a te karodról fog lerohadni - nézett Kinga unottan.
- Apró örömök, oké? - mondtam, jelezve, hogy ez nekem igenis sokat jelent.
- Ez akkor is undorító - kontrázott tovább, majd a tükör elé lépve előszedte a szájfényét, és megigazította a sminkjét.

(...)