Ketten - Net- és mobilkorlátozás

Ketten - 254.old.

Március 8., kedd

(...)
Éppen a konyhában csináltam egy szendvicset (anyu az esőzések miatt a rádióba ment, apu még nem ért haza), amikor megszólalt a Basket Case. Nos, ez tényleg csak egy dolgot jelenthetett.
- Oké, mondd, hogy minden rendben - szóltam bele köszönés nélkül.
- Minden rendben - mondta Cortez, mire kicsit megnyugodva néztem magam elé.
- Feladtad?
- Fel. Duplán.
- De miért? - csodálkoztam.
- Mert ugrott a délután, nem tudok átmenni, és nem akartam, hogy úgy várj rám, hogy nem tudok szólni.
- Ó. Oké. De rájöttem volna. Idővel. Mondjuk, kicsit jobb így, hogy szólsz.
- Tudom. Azért hívtalak.
- És miért? Mármint, hogy tudod, mi jött közbe? Vagyis csak úgy kérdezem... - makogtam összevissza.
- Ez a másik. A szüleim várnak skype-on, muszáj neteznem. Úgyhogy mindenképp szívtam.
- Sajnálom. De, gondolom, fontos. Szóval érthető. Talán Haller is megérti - mondtam, mert úgy éreztem, ezt a játékot nem azért kaptuk, hogy például Cortez ne beszélhessen a szüleivel, hanem hogy ne lógjunk ész és ok nélkül a neten.
- Most már mindegy, hívtalak - nevette el magát.
- Köszi - szóltam halkan, közben meg vigyorogtam, mint a vadalma.
- Így viszont te se fogod kibírni - mondta hirtelen.
- Én? Én biztos, hogy kibírom - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Ezer százalék, hogy nem.
- Az, hogy te feladtad, nem jelenti azt, hogy én is fel fogom - értetlenkedtem. Merthogy legalább ő tud hívni, gondolom, fog is, szóval beszélni nem tudunk. Miért lenne nekem így nehezebb? Két pillanat múlva kiderült.
- Ha üzenek, nem üzensz vissza?
- Nem - erősködtem.
- Bármit írok, nem reagálsz?
- Nem.
- Kizárt dolog.
- Fogadjunk? - akadtam ki, mert nem igaz, hogy nem hiszi el. Ha azt mondom, nem írok vissza, semmilyen körülmények között, akkor az úgy is van.
- Veszítesz.
- Várj - kaptam észbe. - De nem haragszol, ha nem válaszolok...
- Nem haragszom. De válaszolni fogsz.
- Én nem.
- Meglátjuk.
- Meglátjuk - bólintottam, aztán letettem a telefont.
Két pillanat múlva jött egy sms, mire felröhögtem, és megnéztem, mit írt. "A hét végén megnézzük a Harcosok klubját. Nem gond, ugye? Oké. Kösz."
(...)

Március 9., szerda

Reggel a suliba érve Virággal bementünk a mosdóba, és miközben ő megigazította a pillangós csatját (?), én elmeséltem neki, hogy Cortez este konkrétan bombázott az sms-ekkel, totálisan kiélvezve, hogy nem tudok rá reagálni.
(...)
Hazaérve anyunak beszámoltam a napomról (kötelező "semmi nem történt", kicsit részletesebben), aztán megcsináltam a leckéimet, majd Virág leckéit, végül megtanultam egy verset, és a babzsák fotelembe lehuppanva elővettem A skarlát betűt. Legalább négy perce olvastam, amikor megérkezett Cortez. Hú, elszaladt az idő.
- Szia - néztem rá mosolyogva. - Mondj egy dalt.
- Mi?
- Akármit. Nem megy ki a fejemből a Gábor Áron rézágyúja. Mondj mást, mert megőrülök.
- Kossuth Lajos azt üzente - felelte, mire elnevettem magam.
- Igazad van, ez tényleg sokkal jobb - bólintottam elismerően. És komolyan, onnantól kezdve az járt a fejemben. Ez annyira nem ér!
(...)

Március 10., csütörtök
(...)
Fogmosás közben éppen a homlokomat fürkésztem (láttam rajta pár "halálra" ítélt patit), amikor üzenetem jött. Friss kapcsolatban lévő emberhez híven mindig nálam van a mobilom, úgyhogy kihalásztam a pizsim zsebéből a telefont, és a fogkefét a fogam közé szorítva felnyitottam a készüléket. Aztán rámeredtem az üzenetre, majd véletlenül lenyeltem a fogkrémet. Pfuj.
Némi döbbenet után elmosolyodtam, és azonnal rányomtam a válaszra. Egész héten szó nélkül hagytam az üzeneteit, mindet, pedig néhányra reflexből válaszoltam volna. De amit ma este kaptam, arra válaszolnom kellett. Csak egy szó, nem nagy ügy. Nekem mégis az volt. A legnagyobb. Miután a telóm kiírta, hogy üzenet elküldve, kiköptem a maradék fogkrémet, és tudtam, hogy azonnal csörögni fogok. Így is történt.
- Csak visszaírtál - szólt bele köszönés nélkül.
- igen, mert erre reagálnom kellett... - vigyorogtam folyamatosan.
- Ahaa - gúnyolódott totál édes stílusban.
- Ha csak azért írtad, hogy feladjam a versenyt, akkor közlöm, ez gonosz dolog volt.
- Azért írtam, mert így van - vágta rá. Hűű. Lepkék, ne bomoljatok odabent!
- Értem - motyogtam zavartan, és a tükörképem látva megállapíthattam, hogy totál elvörösödtem.
- Miért visszahangzol?
- Mert éppen fogat mosok.
- Jó éjt.
- Neked is.
Miután leraktuk, még elég sokáig mosolyogtam. A "szeretlek" sms-em pedig ott lapul a bejövőim között. Azért néha ránéztem, hogy biztosan ott van-e még. Ott volt.

| Cortez: 5/5* - azt írta: szeret. Víííííííí.

(...)