Remény - Gomba

Remény 168.old.

Szeptember 24., péntek
(Zsoltiéknál)

(...)

Miközben Ricsivel beszélgettem, az egyik srác (a fekete hajú, akinek olyan szép a szeme) megállt mellettem, és lenézett rám.
- Hát te ki vagy? - kérdezte, rám villantva amúgy igen szép mosolyát. Zavartan megtekertem az egyik hajtincsem, és már válaszolni akartam, de Ricsi megelőzött.
- Nem - mondta egyszerűen. Elkerekedett szemmel kapkodtam a fejem. Mi van?
- Csak azt akartam kérdezni... - próbálkozott tovább a srác.
- Nem - ismételte Ricsi nyugodtan.
A fiú összehúzta a szemöldökét, és kérdőn méregetett, aztán látva, hogy Ricsi felkészült a harmadik "nem" kimondására is, inkább visszament a dobokhoz.
- Ez mi volt? - kérdeztem totálisan ledöbbenve.
- Semmi - vonogatta a vállát.
- Ricsi, tudok vigyázni magamra, és hidd el, egyedül is képes vagyok válaszolni egy "ki vagy" kérdésre - nevettem el magam kínosan.
- Tudom. Nem is miattad küldtem el - közölte a szemembe nézve, miközben feltápászkodott, és minden magyarázat nélkül ott hagyott. Hosszú percekig pislogtam értetlenül. Na, most pontosan MI VAN??? Csupa nagybetűvel.
Ott maradtam a gondolataimmal, aztán Virág ült le a fotelem karfájára.
- Lassan mennem kell - néztem a karórámra.
(...)
A kijárat felé igyekeztem, és még egyszer visszafordultam. Virág mobillal kamerázta Ricsiéket, a csocsósok játszottak, a zenekar dübörögve zenélt, Macu és Dave pedig a sarokban hackeltek valamit. Akkor, gondoltam, köszönés nélkül távozom, de hirtelen találkozott a tekintetem a doboséval. Egy pillanatig haboztam, végül intettem neki, mire mosolyogva biccentett. Aztán elrontotta az ütemet, ami miatt Ricsiék leálltak, és kérdőn felé néztek. Juj. Elnevettem magam, és mivel hirtelen csend lett, megköszörültem a torkom.
- Sziasztok -szóltam úgy általánosságban, még mindig mosolyogva.
- Menj már, mielőtt elfelejtem a következő számot is - röhögött felém Gomba a fejét ingatva, és úgy láttam, tökre zavarban van.
- Oké - tettem fel a kezem, és tudtam, rákvörös a fejem, ugyanis mindenki engem nézett. Ricsi felvont szemöldökkel bámult rám, Virág elhúzta a száját és motyogott valamit, Kinga kapkodta a fejét köztem és a dobos között, Zsolti értetlenül meredt felém, Cortez pedig... A dobost nézte, szeme csak úgy izzott a dühtől, közben meg fél kézzel idegesen markolászta a csocsórudat. Ööö, ideje volt indulnom.
(...)