Remény - Állatkert

Remény 119.old.

Szeptember 17., péntek
(Állatkertben)
(...)
- Mikor megyünk már a zsirihez? - vinnyogott Virág.
- Hamarosan - bólogatott Baranyai, aztán Andrisék után szaladt, akik berohantak a hüllőházba.
- Én ide nem megyek be - torpantam meg.
- Renáta, ne gyerekeskedj! - sétált el mellettem Kinga.
- Úúú, mi van ott bent? - csillant fel Virág szeme.
- Egy elszabadult óriáskígyó, ami köréd tekeredik, aztán összeroppant, és egészben felfal - mondta Zsolti. Virág lefehéredett, és rémülten nézett rám, amolyan "igaz ez?" pillantással.
- Ne hallgass rá. Nyugodtan menj be - bólintottam.
- És te? - kérdezte Cortez.
- Inkább nem... - töprengtem. Nem rajongok a hüllőkért, és nem volt kedvem ahhoz, hogy Zsolti vagy Dave a frászt hozza rám odabent. Láttam, ahogy Macu a telefonjával fényképezve bemegy a többiek után, végül már csak Cortez és én maradtunk kint.
- Nem mész? - érdeklődtem.
- Nem - vonta meg a vállát.
Összehajtottam a papírzacskót, és a maradék kókuszrudat betettem a táskámba. Közben velőtrázó sikolyt hallottam bentről, aztán óriási röhögést. Feltehetőleg halálra rémítették Virágot.
Bekapcsoltam a fényképezőgépem, hogy megnézzem az addig készült képeket. Cortez odaállt mellém, és minden erőmmel azon voltam, hogy ne remegjen a kezem. Az illata hirtelen megcsapott, amire a gyomromban lévő pillangók sztrájkba léptek.
- Jók lettek, nem? - fordítottam kicsit felé is a gépet. A kijelzőn éppen Ricsi és Virág látszott, amint Virág boldogan rámutat az elefántra, Ricsi pedig összeráncolt szemöldökkel nézi.
- Rólad nincs egy se - jegyezte meg Cortez, amikor az utolsó képhez értem.
- Mert én fotóztam - adtam meg a logikus magyarázatot.
A következő pillanatban Cortez elvette a gépem, és nagyon úgy tűnt, hogy le akar fényképezni. Gyorsan hátrapillantottam, hogy csekkoljam, mi van mögöttem. Az állatkerti sétálóút melletti gyönyörű virágok klassz háttérként szolgáltak. Visszafordultam, és "fényképeznek, úgyhogy mosolygok" arckifejezést erőltettem magamra, miközben Cortez ellőtte a képet.
- Tessék - nyújtotta felém a gépem, én meg vadul kalapáló szívvel elvettem, hogy megnézzem, milyen lett. - Küldheted Párizsba - tette hozzá.
- Vicces vagy - duzzogtam, és kicsit büszke voltam, hogy sikerült egy "elmegy" képet készíteni rólam. Cortez mosolyogva nézte, ahogy elteszem a gépem. - Jön a fan clubod - mondtam, mert láttam, hogy a tizenkettedikesek kijöttek a hüllőházból.
(...)
- Úristen! De aranyos! - kiáltott fel (Virág), és már be is rohant a kisgyerekek közé. Talált magának egy kecskét (?), akit konkrétan halálra akart simogatni.
(...)
- Szerinted... - kérdezte Ricsi a barátnőjét nézve, miközben egy darab perecet dobott a szájába - mennyi esély van rá, hogy kiszedjük onnan?
- Hát - húztam el a számat. Virág éppen felemelte a kecskét, és közölte, hogy "márpedig ő ezt most megtartja". - Húzós lesz - feleltem végül.
- Sejtettem. Emó, meg fog harapni! - kiáltotta. Virág csillogó szemmel nézett felénk.
- Dehogy! Tök jó fej!
- Virág, tedd le a kecskét! - förmedt rá Kinga. Lefényképeztem őket, közben meg azon agyaltam, hogy ez a mondat igen ritkán hangzik el. Normál esetben.
(...)