Ketten - Idézet

Leiner Laura: Szent Johanna gimi - Ketten (6.rész)

Remény 37.old.

Január 18., kedd

(Suliban)

(...)

Kardos órája előtt még mindig nem volt meg Carlos feje, pedig szünetekben elég keményen próbáltunk a nyomára bukkanni. Tartottam tőle, hogy ennek nem lesz jó vége, a többiek azonban először az irodalomra koncentráltak, mondván, "szépen sorban legyünk túl a dolgokon".

- Maradjatok csendben! - nézett végig Kardos az osztályon.

A Szent Johannában kevés olyan tanár van, akinek nagyobb a tekintélye, mint "rettegett" Kardosnak, "megbuktat" Kardosnak, esetleg "leizzaszt felelésnél" Kardosnak. Mi is elhallgattunk.

- Jobban járok, ha nem tudom, mi történt a csontvázzal és hol a feje? - kérdezte a fejét csóválva.

- Igen - ordították be páran.

- Sejtettem. Nos. A mai órán a költészetről lesz szó - kezdte. 

Csak unott morgás és kényelmetlen fészkelődés volt a reakció, a legtöbben pedig arra készültek, hogy jót fognak aludni. - Egy kis játékkal kezdeném.

- Játék? - csillant fel Virág szeme. Kardos nem az a tipikus, "játszva tanulunk" pedagógus, ő inkább az "annyi anyagot adok le, hogy belefulladtok" módszert részesíti előnyben. Éppen ezért volt fura tőle azt hallani, hogy játszani fogunk.

- Igen. A feladat egyszerű. Elkezdek egy idézetet, ti pedig befejezitek.

Nekem tetszett az elképzelés, úgyhogy figyelmesen vártam, csakúgy, mint Kinga, aki azelőtt, hogy bármi történt volna, feltette a kezét, hogy elsőként válaszolhasson. Igaz, még azt sem tudta, mire, de megelőlegezte magának, hogy úgyis tudja.

- "Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény..." - szólt Kardos.

Kingával tökéletesen egyszerre mondtuk, hogy "csecse becse", Dave azonban beordította, hogy "ingyom-bingyom". Az egész osztály felröhögött, Kardos szeme pedig szikrákat szórt.

- Felmayer, még egy ilyen, és kiváglak az órámról! Fejezzétek be az ökörködést! - kiáltotta idegesen. 

Mindenki megpróbálta visszafojtani a nevetést, úgyhogy folytathattuk a játékot. A két következő versidézetből is be tudtam fejezni egyet (Kinga kettőt), de Gábor is ügyes volt, a másodikat ő is tudta. Aztán mindennek vége lett, mert a következő idézetnél Kardosnál végképp kivertük a biztosítékot.

- "S a kis szobába toppannék, röpült felém anyám..."

- Kinyitom az ablakot, hadd röpüljön tovább - vágta rá Zsolti.

Olyan hangosan röhögött fel mindenki, hogy zengett tőlünk az egész épület. Na igen, Zsolti elemében volt. Mondjuk, a neten talált "szösszenet" helyett az eredetit is megtanulhatta volna, de mindegy. Egyébként jó poén volt, kár, hogy Kardos nem értékelte.

- Mindenki elővesz egy lapot! - kiáltotta idegesen, és úgy nézett ki, mint aki egyáltalán nem viccel.