2014. május 10., szombat

Remény - Szilveszter

Remény 428. old.

December 31., péntek
(Zsoltiéknál - Szilveszterkor)

(...)
Kinyomultam a konyhába, hogy megmossam a kezem. (Belenyúltam valamibe, amit salsa szósznak gondolok. Bízom benne, hogy az volt. Pfuj.)
- Szia, Reniii! - ölelt meg hátulról valaki. Éreztem az alkoholszagot, úgyhogy egy pillanat alatt kihúztam magam a karok közül, és a konyhapultig hátráltam. Gomba nem volt józan, ezt a szagából éreztem, és a nézéséből is rögtön láttam.
- Szia - köszöntem, és magamra erőltettem egy mosolyt, miközben folyamatosan az ajtót lestem.
- Meg se ölelsz? - vihogott furán.
- Hát. Inkább nem, ha nem gond - motyogtam. A zene üvöltött, a hangzavar őrületes volt, és ketten voltunk egy helyiségben. Ajaj.
- Szilveszter van. A minimum, hogy megcsókolsz éjfélkor - vigyorgott. - És éjfél van - csapott a karjára. Nem volt rajta óra.
- Negyed tizenkettő - sziszegtem kínosan.
- Na és? - kiáltotta röhögve. Na jó, totál el volt ázva. A francba.
- Gyere, menjünk vissza inkább a többiekhez - tanácsoltam erőtlen hangon.
- Minek? - húzta fel a fél szemöldökét.
- Mert ott jobb - vágtam rá ösztönösen.
Gomba vihogva megbotlott, és megint felém lépett.
- Tudod. Cortezzel járok - dobtam be végső elkeseredésemben az adu ászt, ami normál esetben működött volna. Csak sajna nem jutott el Gomba tudatáig. Ráadásul túl kellemetlen volt a szitu ahhoz, hogy felfogjam a kimondott szavaim súlyát vagy azt, hogy mennyire jól hangzik ez így. Cortezzel járok. Wow!!!
- Nincs itt. Amiről nem tud, az nem fáj - hebegte, de alig tudtam kivenni, mit mond.
- Na jó, én mentem - ráztam meg a fejem idegesen, és az ajtó felé indultam. Gomba elkapta a karom, a szorítása fájt, és hirtelen annyira leblokkoltam, hogy nem tudtam reagálni. Folyamatosan rángatott, én megpróbáltam kitépni a karom a keze közül, de erősen fogta, és a szorításától a bőröm is megcsavarodott. Az égő érzéstől felszisszentem.
- Hé - kopogtatta meg a vállát hirtelen Kinga. Gomba ködös pillantással, kissé lassan reagálva hátrapillantott. - Ha már ennyire gyáva féreg vagy, hogy lányokkal viaskodsz, keress egy erősebb ellenfelet. Te nyomorult - ordított rá dühösen. Aztán a bal öklével belevert Gomba arcába, aki azonnal elengedte a karom, amiről egyébként megfeledkeztem döbbenetemben.
- Mi a...? - kapott Gomba az orrához. Vérzett. Ahogy felfogta az ujján pirosló vékony vércsík jelentését, rögtön elborult az agya, és megindult Kinga felé. Ész nélkül felüvöltöttem, és megragadtam a karját, mielőtt még olyat tenne, ami abszolút elfogadhatatlan és amire nincs mentség. Gomba kirántotta magát a kezemből, és komolyan azt hittem egy pillanatig, hogy megüti Kingát. Talán így is történt volna, ha Zsolti be nem lép az ajtón, és döbbent fejjel ránk nem néz. Én a karomat dörzsölgettem, Gomba orra vérzett, és éppen Kingára emelte a kezét.
- Na, ember, most véged van - fogta fel Zsolti a látottakat, és eldobta a kezében tartott chipses tálat. Egy pillanat alatt ráugrott Gombára, akinek a reakcióideje lassú volt, úgyhogy mindketten a földre zuhantak, és ott kezdték ütni egymást.
- Csinálj valamit! - kiáltottam Kingára rémülten, aki csak bosszankodva megrázta a fejét.
- Most miért kellett közbeszólnod? Meg tudom magam védeni - sziszegte a földön hempergő Zsoltinak bosszúsan, aki nem tudott válaszolni. Mivel éppen a fejét ütötték.
- Kinga! - üvöltöttem idegesen, merthogy ennek nem volt itt az ideje. Mármint hogy erős lányt játsszon, amikor a barátja éppen bunyózik.
- Miért kiabáltok? - állt meg a konyhaajtóban Bálint, aztán elkerekedett szemekkel nézett a padlóra. Zsolti és Gomba a rúgkapálózásban félrelökték az asztalt, ami felborult, és minden süti meg üdítő a földre zuhant.
- Bunyóóóó! - kurjantotta a kilencedikes srác örömmel. Na, kösz, ő is sokat segített.
Aki csak tudott, benyomult a helységbe, és vadul szurkoltak, hogy ki üssön kit. Virág döbbenten állt az ajtóban, aztán Ricsi félretolta, és berohant a konyhába. Végre, egy értelmes ember. Azonnal lefogta Gombát, aki dühödten próbálta kitépni magát. Én Kingával együtt Zsoltihoz pattantam, és felsegítettük. Csapzott volt, a pólója elszakadt, és totál kipirult.
- Jól vagy? - suttogtam rémülten.
- Ja - tanulmányozta az öklét, ami felhorzsolódott.
- Kösz - suttogtam könnyes szemmel, felváltva nézve Kingára és Zsoltira. Merthogy az egész miattam kezdődött...
- Mutasd - fogta meg Kinga a karom, amin piros folt mutatta azt a helyet, ahol Gomba megszorított.
Virág egy vizes konyharuhát hozott nekem, amit rátekertem a karomra, közben meg őrült üvöltözés kezdődött. Kinga önkívületi állapotban fröcsögött Gombának olyasmiket, hogy "vadállat" meg "hogy merészel kezet emelni lányra". A dobos nem reagált, az orrával volt elfoglalva, aztán Ricsi egy mozdulattal nekilökte a fiút az együttes többi tagjának, akik elkapták.
- Húzzatok innen! - mondta idegesen, és a hangsúlyától megfagyott a levegő a helységben.
(...)
- Sajnálom, hogy bajt okoztam - mondtam halkan, és szavaimat Kingának, Zsoltinak és Ricsinek címeztem.
- Jól vagy? - kérdezte Zsolti a karomra pillantva, szándékosan nem reagálva a bocsánatkérésemre. Azt hiszem, természetesnek vették, hogy kiállnak mellettem. Mindannyian. Ez annyira meghatott, hogy csillogott a szemem a könnyektől.
- Aha - motyogtam az arcomat dörzsölve.
Zsolti biccentett, aztán hitetlenül Kingára meredt.
- Te betörted az orrát?
- Be - bólintott Kinga még mindig fújtatva.
Zsolti büszkén átölelte, mire mind felröhögtünk. A legtöbben "a francba, vége a balhénak" felkiáltással mentek vissza a nappaliba, és csak páran maradtunk, hogy segítsünk Kingának összetakarítani. Illetve én segítettem, Dave a pulton ült és a telóját nézegette, Macu a hűtőben keresett üdítőt, Virág és Ricsi halkan beszélgettek, Zsolti pedig még mindig a barátnőjén röhögött. Amikor kimentem a konyhából, Peti csak annyit kérdezett, hogy volt-e valaha normális szilveszterem. Értettem a célzást. És a válasz: nem. Egy ideje nem.
(...)
A többiek a robbanó fények alatt ünnepeltek, miközben a zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Visszafojtott lélegzettel kaptam elő. Cortez írt.
- Van valahol egy laptop? - kiáltottam körbe idegesen.
- Reni, ez meg milyen kérdés? - dörzsölte össze a hidegtől elfagyott ujjait Dave.
Berohantam a házba, Ricsi, Virág, Kinga, Zsolti, Macu és Dave pedig követtek. A többiek továbbra is az eget kémlelték, füttyögtek és tapsoltak, miközben mindenki telefonált valakinek. Talán szülőknek, barátoknak, de az is lehet, hogy egymásnak. Ki tudja?
A kanapén alvó két rocker mellől kirángattam Dave MacBookját, és az asztalra téve bekapcsoltam.
Türelmetlenül doboltam a térdemen, és folyamatosan azt kérdezgettem, hogy mikor bootol már be.
- Türelem. Ne sértegesd. Ez egy érző gép. Finoman - magyarázta Dave.
- Azonnal hozd be a skype-ot! - kiáltottam rá.
- Oké - riadt meg Dave, és sebesen pötyögni kezdett.
A skype betöltődött, és azonnal rányomtam a hívásra. Cortez válaszolt a videóhívásra, úgyhogy pár másodpercen belül bejött a képe. A szívem azonnal megtelt boldogsággal, és vadul kalimpálni kezdett, ahogy megpillantottam.
- Boldog újévet - mondta, és az arcára vetülő nappali fényt látva totál fura volt, hogy nálunk már újév van.
- Neked is - suttogtam szomorúan. Messze volt! :(
- Hiányzom? - mászott bele a kamerába Zsolti.
- Nagyon - bólintott Cortez röhögve.
Kinga visszahúzta Zsoltit, így újra mind látszottunk a kamerán keresztül.
- Minden oké? - húzta össze a szemét Cortez, mire mi vadul bólogatni kezdtünk. Kissé talán feltűnően is.
- Akkor jó - mosolyodott el. - Gondolom, Zsolti beütötte a kezét, Reninek meg csak véletlenül van bekötve a keze.
- Ööö - húztam el a számat, és improvizálni akartam, de Kinga beelőzött.
- Megoldottuk - mondta a vállát vonogatva.
- Mennyire? - érdeklődött Cortez.
- Nos. Renátának volt egy kisebb konfliktusa, én betörtem egy orrot, Zsolti verekedett, Ricsinek pedig kell egy új banda - közölte egyszerűen.
Cortez és Ricsi a kamerán keresztül néztek egymásra, és talán a köztük lévő erős barátságnak tudható be, hogy szó nélkül, csupán szemkontaktussal beszéltek meg mindent. Cortez nem is reagált többet, témát váltott, és hagyta, hogy a többiek fecsegjenek mindenféléről. Én nem tudtam szóhoz jutni tőlük, de nem baj, ez így amúgy sem volt túl személyes.
(...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése