Ketten - Ricsi és Reni

Ketten 78. old. 

Január 24., hétfő

(Suliban)

(...)

- Figyelj - hajolt le mellém hirtelen Cortez.

- Igen? - kérdeztem komolyan.

- Kábé meddig haragszol? Mert csütörtökre vettem mozijegyeket - nézett rám azzal az elképesztően szép mosolyával. Normál esetben ez simán hat. Csak ez most nem volt normál eset.

- Cortez, ez nem vicces. Iszonyatosan megbántottál, és még csak nem is tudod, hogy mivel. 

- Segítenél, ha elmondanád. 

- Örülnék, ha magadtól is tudnád.

Cortez sóhajtva felállt, és visszaült a helyére. Két okból. Az egyik, hogy passzolt, fogalma sincs, mi bajom. A másik, hogy éppen óra volt, és Durand már rég diktált. 

(...)

Fizikán kaptam egy halvány jelet, miszerint Cortez próbálkozik. Rám küldte a spiont. Ricsit, ki mást? Gondos diktálása közben elém tolt egy papírcetlit. Másolom:

"Faith No More Ugly in the Morning".

Visszaírtam, hogy: "?" Azonnal jött a válasz: "Bocs, rossz papírt adtam. Az Emónak lesz, mert mindig nevet azon a számon".

Kérdőn néztem. "Miért, annyira vicces?"

Ricsi nevetve elém tolta a lapot: "Nem, de tudod, milyen. Fura dolgokon röhög".

Bólogatva válaszoltam. "Igaz".

Megint elém tette a lapot, én meg sóhajtva néztem le rá. "Mi van C-vel?"

"Semmi."

"Össze vesztetek?"

"Egybe írjuk. Összevesztetek."

"Ren, lecsaplak. Haggggggyá' már a nyelvtannal. Na, mesélj csak!"

"Nem vesztünk össze."

"Akkor mi bajod?"

"Semmi."

Ekkor Ricsi hirtelen belebökött a jobb bordám környékébe, mire felordítottam. Az egész osztály kérdőn hátrafordult, Gondos pedig felvonta a vörös/piros/narancssárgás szemöldökét.

- Renáta, örülök, hogy ennyire élvezed az anyagot. De megkérnélek, hogy fogd vissza magad, és ne zavard a többieket.

- Elnézést - sziszegtem, és visszanyeltem a fájdalmamat, majd gyorsan írtam a cetlire:

"Aúúú!"

"Megérdemelted. Na. Mi bajod van? C. passzolt, azt mondja, tippje sincs."

"Sejtettem."

"Megbántott?"

"Igen."

"Mivel?"

"Ezt neki kéne tudnia."

"De nem tudja."

"Sajnálom."

Ricsi már felegyenesedett, gondolom, újra meg akart támadni, úgyhogy gyorsan arrébb húztam a székem, és visszaírtam neki.

"Nem tudom. Ez nem igazán működik."

"????"

":("

"Ne szórakozz már."

"Nem szórakozom."

"Basszus, Ren, mi a fene van???"

"Nem tudom."

"Megígérsz nekem valamit?"

"?"

"Beszélj vele, mielőtt bármit teszel. De komolyan."

"Oké."

"Szétverlek."

"Miért?"

"Azért!"

"De miért?"

"Mert buta vagy."

"Nem vagyok."

"De."

"Nem."

- Rentai kihozza a füzetét, a többiek pedig elpakolhatnak - nézett fel Gondos. A fenébe.

- Ööö, tanárnő, kicsit lemaradtam a diktálásban.

- A füzetedet - ismételte.

A szám szélét harapdálva mentem ki a tanári asztalhoz, és sóhajtva letettem elé. Gondos átfutotta az oldalt, majd egy óriási piros hiányjelet firkált rá, és egy akkora egyest vésett a papírra, hogy három oldalra átütött.

(...)