Ketten - Osztálykirándulás (utazás)

Ketten - 424. old.

Május 2., hétfő

Hajnali hat órakor találkozó a Szent Johanna előtt. Bizony, osztálykirándulás.
(...)
- Remek kirándulás lesz - fintorgott Zsolti, aztán megindult, hogy felszálljon a buszra. Mielőtt fellépett volna, megállt Máday előtt, és maga elé húzta a táskáját. - Tetszik kérni rizst?
- Parancsolsz?
- Rizs - emelt ki Zsolti egy műanyag tálat, és felnyitotta a tetejét.
- Ez nagyon kedves, de nem - közölte Máday csodálkozva.
- Értem. Ubit? - húzott ki Zsolti a táskájából egy kígyóuborkát (?).
- Nem, azt sem.
- Jó. Éééés - matatott Zsolti - parit csak tetszik kérni - vett ki egy doboz koktélparadicsomot.
- Mi lenne, ha felszállnál a buszra?
- De türelmetlenek vagyunk ma reggel - motyogta Zsolti, mi meg folyamatosan röhögtünk.
Előttem Dave szállt fel, aki azonnal meg akart ismerkedni a sofőrrel.
- Láthatnám az iratait? - kérdezte.
- Mi? - kérdezett vissza a sofőr. Jogos, szerintem a háta közepére nem kívánt hajnalban egy csapat diákot. Főleg, akik közt ott van Dave.
- A papírokat. Jogosítvány, forgalmi.
- Te most igazoltatsz? - röhögte el magát a sofőr.
- Nem, de nem szállok fel, ha nem vagyok biztos abban, hogy valódi sofőrünk van. Nem látta a Rémálom az Elm utcában második részét?
- Felmayer, tovább! - üvöltött fel a buszra Máday.
- Menj, szerintem rendben vannak a papírok. - veregettem meg Dave vállát.
- És ha ő Freddy?
- Akkor megszívtuk - röhögött Ricsi, és az adidas csukáját feltette az ülésre.
- Hé, vedd le a lábad, raszta! - szólt hátra a sofőr idegesen, mire Ricsi unottan tovább taposta az ülést.
Cortezzel beültünk a harmadik kettes ülésre, és néztük, ahogy a többiek is felszállnak.
- Csókolom! - köszönt Virág a sofőrnek.
- Szervusz.
- Bencze Virág - nyújtotta a kezét mosolyogva.
- Emó, nem kell bemutatkoznod, gyere már! - kiáltotta Ricsi röhögve.
Virág nevetgélve hátraindult és beült Ricsi mellé. Ők a mellettünk lévő két ülésen ültek.
(...)
... a sofőr pedig kérdőn nézett az utoljára felszálló Mádayra.
- Milyen iskola ez?
- A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium - mondta büszkén.
- Kisegítőőő! - üvöltött Ricsi.
- Pósa, egy hangot se halljak!
- De méér'? Nem szégyen ez! - bandzsított Zsolti.
(...)
..., Macu pedig kihűlt melegszendvicset vett elő, és a fejét rázva szitkozódott, mert elfelejtett rá ketchupöt tenni.
- Nesze - varázsolt elő egy tubust Zsolti, amit már nem hagyhattam szó nélkül.
- Mégis mit hoztál még? - nevettem fel hitetlenül.
- Lássuk csak - vette az ölébe a táskáját -, van itt keksz, vajazókés, só, zabpehely, Sport szelet, paradicsom, ásványvíz, élesztő...
- Az minek? - vigyorgott Virág.
- Nem az a kérdés. Hanem hogy mióta van benne? Mert nem emlékszem... - töprengett.
- Pfúúúj - fogta a fejét Kinga. - Te egy állat vagy.
- Kígyóubit? - nyújtotta felé Zsolti, mire Kinga a szemét forgatva kinézett az ablakon, és úgy nevette el magát, hogy senki ne lássa.
(...)
- Gyerünk már, vissza a buszra! - dühöngött Máday. Megszámolta a diákokat (megvoltunk mind), és szólt a sofőrnek, hogy indulhatunk.
- Kövesse azt az autót - utasította Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
- Miért? - kérdezte a sofőr.
- Mér' ne? - kérdezett vissza Robi.
- Ülj a helyedre! - förmedt rá Máday. - És különben... lehelj csak rám, fiam.
- Elhúztam - slisszolt el Robi, és levágta magát az ülésre.
(...)
Virág bealudt a hányinger-csillapítótól, Ricsi zenét hallgatott, Andris és Robi psp-ztek, Jacques Gáborral barkochbázott, Kinga lehunyt szemmel meditált, a két lájkmen mobillal Facebookozott, Zsolti pedig németül tanult. Mármint elhozott egy kezdő német könyvet, mondván "Bécsbe megyünk", és abból olvasott fel mondatokat, Máday legnagyobb örömére.
- Was kostet das zimmer? - kérdezte.
- Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! - üvöltötte el magát Máday. - Te sose fáradsz el?
- Nein - vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
- Hogy állunk? - kérdezte Cortez, miközben kinyomta a zenelejátszóját.
- Még mindig azt az egy mondatot ismételgeti - vázoltam fel az elmúlt félóra eseményeit.
- Máday?
- Kikészült.
- Klassz - bólintott aztán felém nyújtotta a fél fülhallgatóját, és visszakapcsolta a zenét, én meg a vállára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Amikor megfogta a kezem, csukott szemmel elmosolyodtam, és mélyen beszívtam az illatát. Így utaztunk mi.
A többiek, az ofő, Tölgyessy, Máday, Cortez, én és a lepkéim. :)
(...)