Ketten - Angol

Ketten 454. old.

Május 10., kedd

(...)
- Hülye angol - motyogtam.
- Ha azt mondom, megírom helyetted, ellógod a tanulást? - kérdezte mosolyogva, mert nagyon jól tudta előre a válaszom.
- Nem - ismertem be.
Cortez felnevetett, kiszállt a kocsiból, odalépett hozzám, és hosszasan megcsókolt. :)
- Te mit fogsz csinálni? - kérdeztem.
- Programom van valakivel - mondta mosolyogva.
- Ööö... - néztem rá furán. - Oké. Persze. Az tök jó - füllentettem, közben meg fejben már azonnal kombináltam, hogy ha Ricsi Virággal van, és a többiek is mind elmentek valamerre, akkor Cortez vajon kivel lesz? Régi haverom, a féltékenység felébredt bennem, és gyilkolni kezdett belülről. Nem is akárhogyan.
- Ismerem?
- Igen.
- Lány? - kérdeztem félve, összehúzott szemmel, előre rettegve a választól.
- Lány - bólogatott.
- Oké. Jó szórakozást. - Az összes okos magazin azt írja, ilyenkor kezeljük lazán a helyzetet, és ne mutassuk ki, hogy éppen összetörtünk. Ahha. Könnyű azt mondani.
- Kösz, meglesz - mondta.
- Tényleg ismerem? - szakadt ki belőlem egy újabb kérdés.
- Aha.
- A-s? - kérdeztem, és azonnal el is vörösödtem. Ez nevetséges. Nevetséges vagyok!
- Nem - felelte. Hála a jó égnek. Nem Edina az! De akkor ki? Móni? Vagy valami tizedikes? Csak a suliból lehet, én nem ismerek másokat. Vagyis. De. Egyet. Neee, csak ne ő!!! Viki???
Azonnal a torkomba ugrott a szívem, és akkora lett a gyomrom, mint egy kupak. Na, jó, fogalmam sincs, hogy jutott eszembe egy kupak, de az elég kicsi, úgyhogy bár hülye példa, mégis találó.
- Hát akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi - motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.
- Féltékeny vagy? - kérdezte elfojtott mosollyal.
- Nem - vágtam rá kapásból. - Kéne? - kérdeztem vissza némi töprengés után.
- Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni...
- Ez nagyszerű - mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam.
- Segítek neki angolból, mert iszonyat béna - tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam.
- Szerinted ez vicces volt? - kérdeztem artikulátlanul, még mindig kezembe motyogva.
- Szerintem igen - röhögött ki, aztán benyomta a kulcsán a riasztógombját, a kocsija pedig bezárult.
Még mindig szét voltam esve, amikor bementünk a házba. Szóltam apunak, hogy a kertben leszünk, aztán összeszedtem az angolfelszerelésem, és kiültünk a kerti pagoda alá. Totál vörös fejjel meredtem az angolkönyvembe, Cortez pedig maximálisan kiélvezte a helyzetet, és mosolyogva figyelt, egy percre sem adva meg a lehetőséget arra, hogy ne égjek ezerrel.
- Oké, elég lesz - lapoztam idegesen a könyvemben. - Ez nem fair - néztem fel. - Most tök nevetségesnek érzem magam... Elvégre féltékeny voltam magamra - tűnődtem, Cortez meg a fejét fogva röhögött. Haha. Szörnyen vicces.
(...)
- Azt hiszem, kész vagyok - emeltem fel a füzetem.
- Mutasd - vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. - Holnap megírom a dogádat.
- Ne máár. Annyira rossz?
- Sokat gondolkoztam...
- Hogy jó-e a válasz?
- Hogy milyen nyelven írtad - röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.