Remény - Törött ablak

Remény 385. old.

December 14., kedd
(Suliban)

(...)
- Csukjátok be, megfagyok! - néztem fel Andrisra és Robira, akik kitámasztották az ablakot. A szél fellapozott pár füzetet, és a padomra (meg rám) fújt egy adag havat.
- Mindjárt - legyintett Andris, és visszament a helyére.
Megdörzsöltem a karom, és lapoztam egyet a könyvemben, amikor... Amikor több dolog is történt egyszerre. A terem ajtaja őrült csattanással becsapódott, mire összerezzenve felkaptam a fejem, Kinga pedig üvölteni kezdett, hogy azonnal csukják be az ablakot. A következő pillanatban valaki megragadta a karom, durván és nagyon erősen felrántott a helyemről, és félrelökött, miközben a padom feletti ablak teljes erőből becsapódott, és robbanásszerűen tört ki az üveg. Az egész padomra hullott, mindent beborított a millió szilánk. Elképedve néztem Cortezre, aki felrántott és ellökött onnan. Ha ott maradok, most valamennyi szilánk belőlem állna ki. Az egész osztály lefagyott, némán pislogtak, fel sem fogták, hogy mi történt. A csupasz ablakon beáramlott a hideg, és a szél süvítve belekapott a hajakba.
- Basszus - hagyta abba a hintázást Ricsi, ő reagált elsőként. - Ren, jól vagy?
- Aha - suttogtam remegve. Az adrenalin későn öntött el: akkor kezdtem el pánikolni, amikor már túl voltunk mindenen.
- Úristen - fogta a fejét Virág.
Mindenki csendben meredt a helyemre. Az első épkézláb gondolatom (már ha ez annak számít), az volt, hogy az Elfújta a szél sértetlenül hever a szilánkok alatt. Komolyan, masszív könyv.
- Köszönöm - néztem Cortezre elképedve.
Cortez nem válaszolt, csak idegesen Andrishoz és Robihoz fordult. Iszonyúan leoltotta őket, én még soha, de soha nem hallottam így kiabálni, miközben a két rocker bűnbánó arccal meredt maga elé. Látszott rajtuk, hogy ez most őket is letaglózta.
- Meg akarja nézni valaki? - emelte fel félszegen Dave a telefonját. Nem hiszem el, hogy felvette! Persze mindenki odapattant, és a mobil köré állva visszanézték a felvételt onnantól kezdve, hogy becsapódott az ajtó.
(...)